„Tanúságtétel” – egy barátom mondta nemrég, mennyire irtózik ettől a kifejezéstől. „Gizi néni, tessék eltenni most már a sós mogyorót! Kezdődik a tanúságtétel, kéretik odafigyelni!” – mondta, majd nevettünk. Nem kellett semmit hozzátenni, értettük egymást.
Kétségtelen, hogy manapság (egyszer ezt a szót is pellengérre kellene állítani, „manapság”...brrr!)
van egy kis ipari mellékíze a tanúságtételeknek. Nem is ipari, rosszabb: multis.
De a „régi szép időkben” azért voltak gyönyörű tanúságtételek. A leghíresebb Annáé és Simeoné. Az ő történetük a mai ünnephez, Gyertyaszentelő Boldogasszonyhoz fűződik, amelyet Jézus bemutatásának is szoktak nevezni, de a bemutatásnál talán még fontosabb, hogy valakik – Simeon és Anna – fel is ismerték az Urat.
Anna szerepéről így ír az evangélista: „Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után. Nyolcvannégy éves özvegy volt. Nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott, éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását” (Lk 2, 36-37).
Ugye ez a tanúságtétel nem az a fajta, amely előtt ránk szólnak, hogy előre nézzünk, mert most kezdődik. Azt is mondhatnánk: ez tanúságtétel! Pedig valószínűleg nem volt nagy közönsége.
A Szentlélek segítségével mégis éppen elegen hallották, hogy az evangélista megörökítse.
De mi teszi a különbséget tanúságtétel és tanúságtétel között? Esetünkben például a böjt, amely az Isten iránti teljes bizalom, a Istennek való teljes önátadás jele. De még ennél is több, ima, kommunikáció az Úrral, válasz az ő közeledésére.
Kétségtelen, hogy nem egy túl kellemes élmény testileg, úgy biztosan nem, ahogy Anna űzte (nem találjuk meg a tőle vezető utat a nagypénteki lazacos szendvicsig). Vagy ahogy mondjuk Egyiptomi Mária ókori szent élt a sivatagban, aki
mielőtt teljesen átadta volna magát Istennek – erre nincs jobb szó – közönséges céda volt.
Mégis élete egy pontján olyan erősen kezdett el vágyni a megtisztulásra, hogy mindenáron el akart jutni Jeruzsálembe, hogy ott imádkozhasson, ahol a Szent Kereszt állt. Szó szerint mindenáron, hiszen fizetni nem tudott a hajósoknak, ezért felajánlotta a testét szállítási díj címén. Végül tehát eljutott Jeruzsálembe…